.A rövidlátás, más néven myopia ma a leggyakoribb látásprobléma: előbb-utóbb a világ népességének majdnem a felét érinti. Kezdetben a betegek a körülöttük lévő világot még élesen látják, csak azok a dolgok tűnnek homályosnak, amelyek egy kicsit távolabb vannak. Ez általában már az iskolában elkezdődik, amikor a táblát nem tudjuk rendesen leolvasni. Az első időszakban ez még elviselhető, de aztán igen rövid idő alatt valós problémává fejlődik. Ekkor a legtöbben elmennek egy szemvizsgálatra, majd szemüveget kapnak. De minél többet viselik aztán ezt a szemüveget, annál inkább felgyorsul a látás romlása és egyre vastagabb lencsékre lesz szükség. Ezt követően egy kis idő elteltével már állandó jelleggel viselni fogják a szemüveget, még azokban a helyzetekben is, amikor nélküle is megfelelően látnának.

Mi okozza a rövidlátást?
Számtalan ezzel kapcsolatos elmélet létezik. A távollátás elvesztésének jelenségét a világtörténelem kezdetei óta ismerjük. A görögök myopia-elmélete szerint nem áramlik ki elegendő látóerő az agyból, ami ezért túl gyenge a távoli tárgyak eléréséhez. A 19. század közepéig azonban szinte nem is foglalkoztak a látásproblémákkal.

Érdekes információ, hogy a 19. század első felében a szemüvegviselést nem tartották ajánlatosnak. Azt gondolták, hogy a szemüvegek súlyosbítják a meglévő látásproblémákat és káros hatásaik vannak.

1860 körül Herman Cohn, a német ophtalmológus megfigyelte, hogy az egyre magasabb iskolai évfolyamoknál a myopia egyre erőteljesebben jelentkezik.  Cohn 1866-ban hozta nyilvánosságra tanulmányát, melyben 10 000 breslaui diák szemeit vizsgálta meg. A levont következtetés nem volt meglepő: a myopia oka a szemek hibás használata volt. Cohn elmélete meghatározta a következő 50 évet és megindította az iskolai látáshigiéniás kampányt.

Donders, a holland ophtalmológus azonban úgy gondolta, hogy a myopia a közeli tartományban végzett munka közbeni tartós szem-megerőltetés és a szemgolyó megnyúlásának eredménye. Donders 1864-ben írt a szem alkalmazkodóképességének és fénytörésének rendelleneséégeiről ("On the Anomalies of Accommodation and Refraction of the Eye").
„Mivel magyarázható ez a megnyúlás? Három tényező jöhet szóba: 1. a szemgolyóra ható izomnyomás, szoros összefüggésben a vizuális tengellyel; 2. A folyadéknyomás növekedése, melyet szemben a vér nyugalmi állapoti akkomodációja okoz; 3. Egymást erősítő folyamatok a fondus ocuiliban, melyek normál nyomásnál is lágyulást okoznak, de a szemnyomást is növelik, mely a membránok megnyúlását okozza. Az, hogy a nyomásnövekedés és a megnyúlás főleg a hátsó tengelynél megy végbe, a szemizmok gyenge hátsó megtámasztására vezethető vissza” (343. oldal).

A szemgolyó méreteit nagy pontossággal mérni képes műszerek megjelenéséig azt gondolták, hogy a ciliáris izom gyengül el, ami ezért nem képes a lencse fókuszálására. Ezt az elméletet ma is sok, látássegítő eszközökkel foglalkozó szakember osztja. Objektív ultrahangos felvételekkel kimutatták, hogy erős myopia esetén a szemgolyó valóban megnyúlt. A megnyúlás okára a szakemberek több elméletet is kidolgoztak Egyes kutatók azt gondolták, hogy a problémát a megnövekedett szemnyomás okozza. A szemnyomással kapcsolatos elmélet azonban eléggé gyenge lábakon áll, mivel a köhögés és a magasabb testhőmérséklet is növeli a szemnyomást.

Reálisabb elméletet dolgozott ki Peter R. Greene a doktori disszertációjában, melynek címe a „A myopia elemzése fizikai módszerekkel” („Mechanical aspexcts of myopia”, 1978). Greene mérnöki szempontok alapján értékelte ki a szemekre ható stresszélményeket. Myopia esetén csak a szemgolyó hátsó része nyúlik meg, az első rész normál állapotban marad. Szemeink kezdetben majdnem tökéletesen gömbölyűek, de a 8- 18 éves korunkban, 10 év leforgása alatt a sklera egy laposan nyújtott gömb alakját veszi fel. Greene megvizsgálta a ráható stresszfaktorokat (akkomodáció, konvergencia, üvegtest-nyomás és a külső szemizmok). Felfedezte, hogy a konvergencia mechanikus hatásai teljesen elnyomták az akkomodáció hatásait még akkor is, amikor a kettő egyidejűleg jelentkezett és a szemek egy kicsit túl közelre fókuszáltak. Greene számításai kimutatták, hogy az össz-stressz, amely a hátsó sklerára hat, egyenlő azzal a hatással, melyet a két szem belső nyomása és a keresztizmok okoznak. Greene felfedezte, hogy a két keresztizom felfüggesztése közötti rész húzó igénybevételnek van kitéve, és az igénybevétel itt nagyobb, mint a szemgolyó bármely más pontján. Ennek az elméletnek sikerült megmagyaráznia az erős myopia esetén tapasztalható szemgolyó-megnyúlást.

A new yorki ophtalmológus, William H. Bates (1915 és 1918) a szem fókuszálásának és alkalmazkodó képességének négyévnyi kutatása után Peter Greene-hez hasonlóan szintén arra az eredményre jutott, hogy a szem fókuszálásában a legnagyobb szerep a keresztizmoknak jut, a ciliáris izom és a lencse jelentősége kisebb.

A myopiás esetek igen sok szempontból csoportosíthatók, de most az egyszerűség kedvéért csak két csoportra, „funkcionális” és „strukturális” eredetű myopiára osztjuk.

A „strukturális” myopia elmélete szerint a myopiát elsősorban örökölt tényezők okozzák. Goldsmidt (1968) kiterjedten kutatta a myopia öröklődési tényezőinek szakirodalmát. Felismerte, hogy a genetikai tényezők fontosak ugyan és több, különböző genetikai struktúrájú myopia is létezik. Más kutatók nem találtak bizonyítékot az örökölhető myopia igazolására.

Funkcionális myopiával akkor állunk szemben, ha szemeket túl sokat használjuk közeli munkához. Ha sokat olvasunk, szemeinek gyújtópontját sokat tartjuk fél méternél kisebb távolságon, pl. ha egész nap számítógépen dolgozunk. Ez visszavezet Herman Cohn 1866-os megfigyelésére, miszerint a myopia fő oka a szemek közeli munkákkal való túlerőltetése. A szemek ekkor ugyanis hozzáedződnek ahhoz, hogy közeli objektumokre fókuszáljanak és elhanyagolják távollátásunk használatát. Azoknál az állatoknál, amelyeket szűk helyiségekben neveltek fel, szintén kifejlődik a myopia. Tudományos bizonyítékokkal igazolható, hogy a környezet igenis befolyásolja a látást.

William H. Bates 1915-ben úgy vélte, hogy a myopiát túlzott mentális igénybevétel hozza létre, elsősorban az a feszültség, mely a szemgolyó körül gyűrűt alkotó keresztizmokban alakul ki. Peter Greene 1978-as kutatásai igazolták Bates 63 évvel korábbi sejtéseit.

Mindez akkor nyer értelmet, ha megvizsgáljuk, milyen látásproblémák jelentkeznek a világ más részein. Bennszülöttek lakta vidékeken, ahol nem helyeznek nagy hangsúlyt az olvasásra és  könyvek ismeretére, látásproblémák gyakorlatilag nem léteznek. Garner 1985-ben 977, 6-17 éves melanéziai diákot vizsgált meg a csendes-óceániai Vanuat szigetállamban. Két felmérésében (1985. és 1986.) 0,25 dioptriát meghaladó myopiát csak a gyermekek 1,3 %-nál (1985) ill. 2,9 %-nál (1986) mutattak ki, azaz szinte mindannyian tökéletes látással rendelkeztek.

Ezzel ellentétben Ko 1984-as felmérése szerint a myopiás diákok aránya a tajvani Taipei és Koachoung városokban az általános iskolában 28%, a középiskolásoknál 81-89% és a Taiwani Nemzeti Egyetem orvostanhallgatóinál pedig 91,5% volt.

Az élet a csendes-óceáni szigeten nem hasonlítható össze a kínai tanulókra ható nyomással. A rendkívül bonyolult írásjelek olvasásának és írásának megtanulása rengeteg óra koncentrációt igényel. Emellett a bonyolult írásjelekre való előkészületek is a tajvani iskolarendszer alapját képezik. A vanuatui gyerekek a szemeiket távoli és közeli tárgyak érzékelésére egyaránt használják, ezért ők ezért nagyobb eséllyel tartják meg természetes, éles látásukat. A tajvani gyerekek ezzel ellentétben már 4-5 éves koruktól írás-olvasást tanulnak. Állandó igénybevételnek teszik ki szemeiket: 100 tökéletes, azonos méretű írásjelet kell lerajzolniuk, ami hihetetlen koncentrációt igényel. Elsősorban könyveikre fókuszálnak és ezzel túlterhelik szemeiket ami mentális igénybevételt is jelent, ezt pedig a myopia kialakulása követi.

A különböző erősségű myopiákra más-más látástréninget alkalmazunk. 2 dioptria alatt a tréning elsősorban olyan gyakorlatokat tartalmaz, melyekkel a szemeket hozzáeddzük az egyre távolabbi és távolabbi pontokra való fókuszáláshoz ill. az egyre kisebb tárgyak észlelésére. A természetes, éles és tiszta látás visszaállításához 2 dioptria esetén néhány nap vagy egy-két hét is elegendő. Voltak, akik ennyi idő alatt három dioptriás myopiát is megszüntettek.

A normál látás visszaállítása 3 dioptria felett valamivel több időt vesz igénybe. Csökkenteni kell a lencsék erősségét, hogy a szemeknek legyen mozgástere a munkához. Emellett naponta kb. 10-szer 5 percre edzeni is kell a szemeket. A szemek edzésére összesen mintegy napi egy órát kell fordítani.

A myopia erősségétől függően más és más gyakorlatokat alkalmazunk. Erős, 5-10 dioptriás myopia esetén általában havi 0,5-1 dioptriás javulás érhető el. Ez azonban szorosan összefügg a befektetett energiával: gyakorlás nélkül nincs fejlődés.

Egyesek évente 6 dioptriát is javítottak. Más szóval, többet javítottak a myopiájukon, mint amekkora myopiával mások rendelkeznek. A látástréning ugyanúgy működik, mint a fogyókúra vagy a fitneszprogramok- addig eredményesek, amíg energiát fektetünk bele. További jó hír, hogy az elért javulás tartósan fennmarad.

A természetes tiszta látást 8 dioptria esetén természetesen sokkal nehezebb visszaállítani, mint néhány dioptria esetén. Nehezebb, de nem lehetetlen!

background
Video coming soon